My hungarian madness

Well I found this poem traveling through Wikipedia. It is the first known Hungarian poem. It was copied in about 1300 into a Latin codex and it was first written between 1192 and 1195. This text has been very well-discussed for the Hungarian philologysts. Actually I would like to study this codex and join to the discussion too. The poem is very pasionate and joins others that aboard the topic of the lamentations of Mary on Christ's death. Here I present the translation in English and the original text.

Lamentations of Mary

I did not know the lament yet,
Now lament gashes,
Ache lacerates, languishes.
Jews, from my clarity,
Detached me from my son,
My sweet delight,
My sweet Lord,
My only one son,
Look at the crying mother,
Deduct she from her ache!
Tears are surging from my eyes,
My heart hurts from torment,
Your blood's falling,
My heart's languishing.
World's world,
Bloom's bloom,
They are heavily crucifying you,
They are punching you with iron nails!
Ugh for me, my son,
Sweet like the honey,
Your beauty is turning to ugliness,
Your blood is falling like the rain!
My lament, my pray,
It looks from outside,
My heart's inner ache
Never abate.
Death, take me,
Let my only one to live,
Keep him, my Lord,
Whom the world have to fear!
Oh, the just Simeon's
Certain word reached me,
I can feel this ache-dagger,
What he forecasted once.
Do not separate me from you,
Staying alive,
When they are crucifying you,
My son, to death!
Jew, what did you do lawless!
My son died, but he is guiltless!
Clenched, hitched him,
Plummered, lodged him,
you killed him!
Give mercy to my son,
Mercy, be not to me,
Or with the torment of death,
The mother with his sweet son,
Kill them together!

Recent Hungarian (by Ferenc Molnár)

Nem ismertem a siralmat,
Most siralom sebez,
Fájdalom gyötör, epeszt.
Zsidók világosságomtól,
Elválasztanak fiamtól,
Édes örömemtől.
én édes Uram,
Egyetlen egy fiam,
Síró anyát tekintsed,
Fájdalmából kivonjad!
Szememből könny árad,
Szívem kíntól fárad,
Te véred hullása,
Szívem alélása.
Világ világa,
Virágnak virága,
Keservesen kínoznak,
Vas szegekkel átvernek!
Jaj nekem, én fiam,
Édes, mint a méz,
Megrútul szépséged,
Vízként hull véred!
Siralmam, fohászkodásom
Láttatik kívül,
Szívem belső fájdalma
Soha nem enyhül.
Végy halál engemet,
Egyetlenem éljen,
Maradjon meg Uram,
Kit a világ féljen!
Ó, az igaz Simeonnak
Biztos szava elért,
Érzem e fájdalom-tőrt,
Amit egykor jövendölt.
Ne váljak el tőled,
Életben maradva,
Mikor így kínoznak
Fiam, halálra!
Zsidó, mit tész törvénytelen!
Fiam meghal, de bűntelen!
Megfogva, rángatva,
Öklözve, megkötve
Ölöd meg!
Kegyelmezzetek meg fiamnak,
Ne legyen kegyelem magamnak,
Avagy halál kínjával,
Anyát édes fiával
Együtt öljétek meg!